Bernie72

"Integráljuk a romákat, ne legyenek kirekesztve a társadalomból!", ez az új szlogen, erre költ pénzt a kormány, az esélyegyenlőségi minisztérium. Hát, én azt javasolnám ezeknek az illetékeseknek, hogy költözzenek egy 20-30 tagú romacsalád mellé és utána gondolkozzanak el azon, van-e értelme, akár csak egy forintot is erre fordítani.

Szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem vagyok alapból romaellenes, a lányom osztályába több roma fiú és lány jár, a legjobb tanuló egy roma kisfiú, a lányom legjobb barátnője roma kislány. Ezeknek a gyerekeknek a szülei mindenféle segítő program nélkül beilleszkedtek, egyikük egy kis élelmiszerboltnak a tulajdonosa, rendesen öltöztetik a gyerekeiket, nincs velük semmi probléma. Aki tehát be akar illeszkedni a társadalomba, az beilleszkedik.

A mi szomszédaink nem ilyenek. Mindenki tudja, hogy a szüleit és a szomszédait nem válogathatja meg. Amikor beköltöztünk a családi házunkba, akkor mellettünk egy idős néni lakott egyedül, nagyon jóban voltunk vele, de sajnos meghalt. Rokonai a szigetszentmiklósi önkormányzatnak adták el a lakást, az önkormányzat pedig beköltöztetett a házba több roma családot, összesen 25-30 embert, akik közül szinte az összes férfi ült már valamiért, a sárbogárdi bíróságon mindegyiküknek külön aktája van. Szigetszentmikós megunta őket és lepasszolta nekünk, ezúton is köszönjük!

Ez az integrációs program, a romák számára nyújtott segítség a felzárkózáshoz a mi ellehetetlenülésünket jelentette. A felújított, kicsinosított házunkat a valós érték feléért sem tudjuk eladni, tehát esélyünk sincs a költözésre. A lehetséges vevők meglátják mi van a szomszédban és pánikszerűen menekülnek. A romák mellett élni sem lehet, gyerekeink a nyitott ablak mellett nem tudnak elaludni, mert szomszédaink éjjel 1-ig, fél 2-ig hangoskodnak, részegen veszekednek egymással, vagy a házunk előtt szemetelnek, gyakran a kocsimnak dőlve (sajnos nem lehet vele beállni a kertbe, mert az utca felé van a ház bejárata és hátul a kert) szotyiznak, a leszórt héjakat pedig mi takaríthatjuk el utánuk, a leszórt csikkekről, eldobott és összetört italos üvegekről nem is beszélve. Csak annak örülhetek, hogy az autómban még nem tettek kárt. A kertünkbe az ő kertjükből repült már át égő cigarettacsikk, vagy megunt cd-lemez is. A szülinapokat hajnali 4-ig 5-ig, általában hétköznap  olyan hangos bulizással ünneplik, hogy csukott ablakok mellett sem lehet aludni tőlük, feljelenteni, viszont múltjuk ismeretében senki sem meri őket. És akkor azt még meg sem említettem, hogy olyan esténk is volt, amikor ezek a drága emberek éppen tűzharcba keveredtek az őket megtámadó külföldiekkel (törökök vagy arabok, ki tudja?), a rendőrségi kihallgatások az éjszakába nyúltak.

A program kitalálói nyugodtan alszanak I. vagy XII. kerületi villájukban. Egy hétre odaköltöztetném hozzájuk a szomszédaimat és utána ezek a drága integrálók biztosan találnának más helyet is a romákra értelmetlenül elkötött milliók (esetleg százmilliók) számára.

Több mint tizenhárom éve van folyószámlám a Budapest Banknál és mindig újra meglepődöm azon, mennyire hülyének nézi a bank az ügyfeleit.

Többször kértem személyesen, írásban is, hogy a telefonszámom ne adják meg senkinek és azon ne hívjanak, ha új pénzügyi konstrukciót akarnak ajánlani. Az e-mailen érkező hírleveleket sikerült három-négy év kitartó munkájával megszüntetni, de a telefonhívásokat nem tudom kiiktatni.

Bár mindig idegesítettek a telefonos megkeresések, eddig legalább viszonylag normális emberek hívtak, akik megértették, hogy nálam rossz helyen járnak.

Május 30-án azonban valami pszichopata hívott fel: én éppen vezettem, ilyenkor nem telefonálok szívesen, mert nincs kihangosítóm. A letekert ablak miatt nem is értettem jól a hölgyet, amikor megértettem, miről van szó, akkor a szokásos választ adtam, köszönöm, nem kívánok élni az ajánlattal, ami valamilyen privátkölcsön volt, aminek a lényege, hogy kapok 1 millió forintot és törlesztek a banknak két és felet, de én ezzel fantasztikusan jól jártam, a bank szerint. A hölgy azonban visszakérdezett, hogy miért nem? Mondtam neki, hogy ez most nem aktuális, meg ez szerintem a magánügyem, amikor lecsapta a telefont. Miközben beszéltem.

Egy ügyfélszolgálatos, ha normálisan beszélnek vele, nem teheti le a telefont köszönés nélkül, legalábbis szerintem. Írtam egy levelet az ügyfélszolgálatnak, amit most ide is bemásolok:

Erre a levelemre azt a választ kaptam a panaszkezelési csoporttól, vagy mi a nevük, hogy nem adtam meg elég adatot a vizsgálat lefolytatásához. A pofátlanság csúcsa! Egyszerűen megróbáták etussolni az ügyet. A Budapest Bank fenntart egy egész osztályt, amelynek az a feladata, hogy elhajtsa az ügyfeleket. A beszélgetésünket rögzítették, a hölgy ezt mondta, simán vissza lehet hallgatni.

Azt írtam a banknak, hogy a választ nem fogadom el, erre jött a reakció, hogy megpróbálják újra kivizsgálni. Nekem azonban elegem van abból, hogy szórakoznak velem, ezért a sztorit elküldtem a Pénzgyi Szervek Állami Felügyeletének, a Versenyivatalnak, a Bankszövetségnek és a Pénzügyminisztériumnak is.

Nem hiszem el, hogy büntetlenül lehet szórakozni az emberrel, vagy legalábbis nem akarom elfogadni.

Most kivételesen nem dohogok, hanem reménykedek. Nyolc évig engedték az illetékesek, hogy a parkolótársaságok lopjanak, csaljanak, hazudjanak, most úgy tűnik eljött a rendcsinálás ideje. Naivitás lenne azt gondolni, hogy az önkormányzatok egyszer csak elhatározták, mától elég volt a lenyúlásokból. Inkább az lehet a háttérben, hogy valaki kimaradt a buliból, megsértődött és ehhez kapóra jött, hogy néhány parkolóőr megunta az életét és kipakolt.

Végülis engem nem érdekel, miért tört ki a botrány, annak viszont örülök, hogy a XIII. kerületre is odafigyelnek. Igaz, csak a Pannónia utcáról és környékéről hallottam, de innen nincs messze a Huba utca sem. Ott aztán csodálatos dolgokat lehet látni: a Váci út, Huba utca sarkon áll a Citybank épülete, ott van Béres Alexandra fitnessterme is. Az épület előtt egész nap kettős parkolást mutatnak be az autósok, alig lehet elférni mellettük, büntetőcédulát egyetlen autó (!!) sem kap.

Ugyanez megfigyelhető a Huba utcán továbhaladva is. Itt található a SztárSport szerkesztősége, az ott dolgozók közóül több embert ismerek, ők mondták, hogy bárhol megállhatnak, ismerik a parkolóőröket, ezért őket nem büntetik. És ez tényleg így van. Ugyanez vonatkozik a Ritter Rt-re is, a cég kisteherautója rendszeresen úgy áll meg a szűk utcában, hogy centikkel lehet elférni mellette, piros (vagy kék) csomagot egyszer sem láttam a szévédőjén. A templomnál található keresztutcában található egy cég, amely előtt egy német rendszámú kocsi áll mindig a szabályosan parkolók mellett, vezetője bizonyára a cégnél dogozik, természetesen őt sem büntetik.

Az igazán érdekes dolgok a Huba utca-Kassák Lajos utca sarkán kialakított parkolóban láthatók. Itt szoktak megállni a Béres Alexandra fitnesstermébe járó drogfutárok, maffiózók az Audikkal, Mercedesekkel. Mindig kettős parkolással állnak be, ki sem lehet férni tőlük. Engem is beszorítottak már. Szóltam a parkolóőröknek, mondtam nekik, hogy tegyenek már a szélvédőre egy cédulát, de azt felelték, hogy azt is megbüntetik, aki nem kap papírt, csak más módon. Még képet sem készítettek a szabálytalanul parkoló autókról.

Irodájuk úgy tudom a Botond utcában van, a Pannónia utcától kocsival két perc, esetleg egy illetékes elkanyarodhat erre is.

Illúzióim a jövőt illetően nincsenek, a nyolc év alatt meggazdagodott tagok közül egy-két kishalat megbüntetnek, néhány nagy halnak találnak más területet, ahol lophat tovább és jönnek az újak, akik ott folytatják a lenyúlásokat, ahol elődeik abbahagyták.

Pontosítok a címen: nem engem, hanem a feleségem nevette ki két fruska a pesterzsébeti TESCO virágüzletében. Mindenki tudja, hogy a TESCO gazdaságos hipermarketben nem a felső tízezerhez tartozók jelentik a törzsközönséget, ahogy az is nyilvánvaló, hogy a dolgozók sem Einsteinről beszélgetnek a cigarettaszünetekben.

Mi vízen és dobozos üdítőn kívül mást nem nagyon merünk itt vásárolni, de nem is ez a lényeg most, hanem a virágárusok. Ballagási csokrot szerettünk volna venni, és feleségem azt kérte, hogy olyat állítsanak össze, amely nem drágább 3000 forintnál. A reakció pedig az volt, hogy kinevették és közölték, 5000 a legolcsóbb csokor.

Mindez abban a hipermarketben, amely olcsó áraival próbálja csábítani a vásárlókat. Nem azért akartunk 3000-ért vásárolni, mert nem tudunk 5000-et kifizetni, hanem, mert úgy gondoljuk, hogy felesleges többet költeni erre, hiszen a virág bekerül a többi csokor közé, majd egy héttel a ballagás után kidobják. Ennyit szántunk rá, az olcsó TESCO igénytelen virágárusai azonban kinevettek minket, mi pedig elmentünk máshova és az első utunkba kerülő virágosnál 2800 forintért összeállítottak nekünk egy nagyon szép csokrot.

Ismét megállapíthattuk, hogy a TESCO-ban minden gazdaságos. Olcsó áruk gyenge minőségben és sajnos ugyanez a helyzet a munkatársakkal is. Az IQ-hoz igazodik a rendkívül alacsony fizetés.

"A profi vevőkért", ez a szlogenje a METRO nagyáruháznak, vagy hipermarketnek (a pontos besorolást nem tudom).

A vevők profizmusával nincs is gond, de a METRO még messze van ettől a jelzőtől, legalábbis, ami az informatikai rendszerét illeti. Azt még efogadom, hogy fél évente meg kell újítani a kártyán a jövedéki termékek nagyker. áron történő vásárlására jogosító engedélyt. Azon sem akadok fenn, hogy amikor a METRO szerződéses partnere lettem és először járt le a fél év, még levélben értesítettek arról, hogy hosszabbítsam meg a kártyámon a jövedéki kedvezményt, ez a beetetés része. Másodszor, amikor nem tudtam róla, hogy lejárt, már leszidtak a vevőszolgálaton, miért nem tudom, meddig érvényes ez a jogosultság. A METRO-nak igaza van, mással úgysem kell foglalkoznom, nem nagy dolog fejben tartani, mikor jár le egy fél évre érvényes jogosultság.

Ma gondoltam rá, hogy meg kell hosszabbítani a kártyát. Meg is tettem. A profi vevőket kiszolgáló METRO-ban egyedül voltam a vevőszolgálaton, a hölgy azonnal elkezdte intézni a kártya frissítését, 10 perc alatt végzett. A vásárlás után a pénztárnál derült ki, hogy a kártyámon nincs rajta a jövedéki kedvezmény. Azt mondta a pénztáros, hogy 40-50 percig tart, amíg a rendszer rögzíti a kedvezményt. Hát milyen számítógépes rendszere van a METRO-nak? A NASA-val és az FBI-jal is egyeztetnek? Hogyan lehetséges az, hogy a számítógépbe bevitt módosítások több mint egy óra elteltével (mert eddig vásároltam) sem jelennek meg a pénztáros számítógépén?

Azt mondta a pénztáros, hogy ha holnap visszamegyek, bemutatom a számlát akkor jóváírják a különbözetet. Nem járok naponta a METRO-ba, az üzletem készleteit alapvetően máshonnan töltöm fel, csak nagyon ritkán választom a profi vevők partnerét. Inkább olyan helyre megyek, amely nem a reklámszövegben profi, hanem a kiszolgálásban.

Azt hittem, sok meglepetés már nem érhet az utakon, de tévedtem. Ma találkoztam először a rakparti kamikázékkal. Ők azok, akik teljesen feleslegesen olyan manőverbe mennek bele, melynek sikertelen végrehajtása az életükbe is kerülhet, viszont, ha sikerrel járnak, akkor sem érnek vele semmit.

Dél körül mentem le a pesti alsó rakpartra a Közraktár utcából, lépésben haladtunk. Ilyenkor szeretek kicsit lemaradni az előttem haladótól és lassan gurulni, nem kell annyiszor fékezni, újraindulni, folyamatosan mozgásban lehet tartani a kocsit. Ekkor jöttek a kamikázék, akik nem bírtak várni. Előbb egy nő, Toyotával, a rendszáma KTR 638, őt követte Mazdával, a JVC 981-es rendszámú hős. Utóbbit végképp nem értettem, mert ő ráadásul nem is fért be rendesen elém, úgy tudta bepréselni magát, hogy én megálltam. Hiba volt, ha kicsit ki akarok tolni vele, akkor továbbgurulok a max.15 km-es sebességemmel és emberünk soha nem fér be a sorba, gyakorlatilag tálcán kínáltam volna fel az első szembejövőnek. Legközelebb ezt fogom tenni, akkor aztán lehet tekergetni a kormányt...

A bátrak és okosak a fantasztikus előzés után szépen araszolgattak előttem, sajnáltam, hogy nem mutattak be további előzéseket. Van ugye egy mondás, hogy "aki hülye, haljon meg!" Kamikázéink szinte biztos, hogy közúti balesetben fognak meghalni. Már csak azon kell imádkoznom, hogy ne én legyek a vétlen sofőr, akivel találkoznak végzetesnek bizonyuló esztelen akciójuk során.

Csak röviden írnék a szokásos esetekről: a JZV 296 rendszámú Nissant vezető fiatal nőnek annyi az üzenet, hogy nem magától értetődő, ha szabálytalanul kanyarodik, hogy beengedik a sorba, ilyenkor illik köszönetet mondani, mert dudálhattam volna, vagy hagyhattam volna, hogy ott álljon az út közepén keresztben a villamos sínen a rakpart előtt. A bunkóság nem erény és nem is áll jól.

Az IEU 938 rendszámú Ford 35 éves sofőrje hiába szőrteleníti a karját és gyantázza a képét, napszemüveg mögött is látszik a kora és nem szerencsés a fiatalos sportos stílus egy vezetni nem tudó embernek. A szokásos képlet szerint találkoztunk. A belső sávban mentem a Soroksári úton a megengedett 70 helyett 80-nal, emberünk előbb elkezdett tolni, majd mellém vágódott, jelentőségteljesen átnézett, ingatta a fejét, majd nem tudott elém kerülni, mert valahogy mindig beszorult egy másik jármű mögé. Azzal, hogy kijött mellém és egyszer ingatta napszemüveg mögé rejtett fejét, elérte a maximumot, amit lehetett. Pedig a Mondeo bírta volna, ha eltalálja, milyen sebességbe kell tenni a váltót:)

 Még lassítottam is, többet nem tudtam tenni érte. Helyette nem használhattam a kocsijában a sebességváltót. Lehet, hogy könnyebben boldogult volna, ha csupasz bal karját nem az ablakba teszi, hanem azzal kormányoz, még lehet, hogy a váltás is összejött volna:)

Szeretnék elnézést kérni. Attól a V-Power Energy Drink feliratú transportert vezető sofőrtől, aki ma reggel 7 és 7:15 között miattam beragadt a kereszteződésbe a Boráros térnél a Soroksári úton a rakpart irányába és hangos dudálással fejezte ki elégedetlenségét.

Miattam történt. Én, az aljas szemét, felmértem, hogy mennyi hely van előttem és még zöld volt a lámpa, amikor lassan gurulni kezdtem és átértem a kereszteződésen. Ő, a nyugodt, higgadt, megfontolt sofőr a sárga jelzésnél indult el és mögöttem benn ragadt a kereszteződésben, feltartva a keresztbe jövőket. Én voltam a hibás. Szeretnék ezért elnézést kérni a V-Power Energy Drink italokat forgalmazó cégtől is. Figyelmetlenségemmel kellemetlen helyzetbe hoztam sofőrüket, aki bizonyára megivott néhány energiatitalt - ezzel is kifejezve a cég iránti alázatát, elkötelezettségét - és ennek köszönhetően rendkívüli kitartással nyomta a dudát.

Legközelebb nekimegyek az előttem állónak, hogy a mögöttem álló is beférjen, vagy csak akkor indulok el, ha látom, hogy mögöttem a V-Power Energy Drink cég kocsiját vezető sofőr is biztosan átér a kereszteződésen.

Olvasóimtól pedig azért kérek elnézést, mert most nem tudok rendszámmal szolgálni. Ennek az az oka, hogy a tükörből nem tudtam leolvasni, utána pedig a transporter átment a buszsávba, mert azt gondolta, itt gyorsabban jut előre, de beszorult egy BKV busz mögé. Gondolom a BKV is elnézést kér majd, amiért a busz nem csinált helyet a rendkívül siető sofőrnek.

Nagyon tetszik ez a felirat, főleg, mert olyanoknál látom, akik semmilyen szempontból nem ütik meg a minimális európai szintet sem és gondolom ezzel a pólóval vagy autóra ragasztott matricával kívánják elmaradásaikat behozni. Hát mai matricás sofőrünknek sajnos ez nem sikerült.

Egy fehér Daewoo Kalos a mai nap nyertese. Rendszáma IPX 885. A Dráva utcáról mentem le a pesti alsó rakpartra, a Daewoo a Népfürdő utca felől jött. Egyszerre értünk a lehajtóhoz, ilyenkor ugye a táblák is jelzik, nekem van elsőbbségem, emberünk viszont annyira sietett, hogy elém vágott. Rávillantottam, ő pedig elkezdett két kézzel kapálózni, ugyanezt tette mellette ülő utasa is. Azt hittem, nekem mutogatnak, de tévedtem. Nem akartam elhinni, de ezek ketten magukat ünnepelték. Az egyszerű emberek nagy sikere. Megmutatták a rohadt toyotásnak, hogy kicsit lerobbant kocsijukban is van erő. Az utast nem láttam, a sofőr egy busa fejű, 40 körüli, fekete napszemüveges, jó parasztember. Olyan igaz magyar típus, aki a szalonnát hagymával eszi, a húslevesbe mindig tesz Erős Pistát és hegyes zöld paprikát, csak az ízesítés miatt és a napi pálinka bevitelről sem feledkezik meg egyszer sem. Mindig zsíros a szája széle és büdös a hónalja, a munka szaga érződik rajta. És ennek az embernek a kocsiján hátul ott volt az I love Europe matrica. Méltó helyre került.

El fogok jutni oda, hogy szégyellem a Toyotám, ha a maihoz hasonló "élményben" lesz részem. Pedig nagyon szeretem, remek autó és úgy örültem neki, hogy eddig nem találkoztam kirívóan hülye, bunkó toyotással.

Ma reggel, 8:45 és 9 között drámaian megváltozott a helyzet. A KFD 181 rendszámú Toyota vezetője miatt egy világ omlott össze bennem. Ez az alak a XIII. kerületben a Kassák Lajos utcán ment, amelyről tudni kell, hogy minden keresztutcája jobbkezes. Én a Huba utcából akartam kikanyarodni. Emberünk, amikor látta, hogy hozzá képest jobbról jövök, beletaposott a gázba és lassítás helyett elhúzott előttem.

Mit nyert vele? Semmit, hiszen a lámpa két sarokkal odébb piros volt. Hiába dudáltam rá, hiába villogtam, semmit nem reagált. Szerintem ez a fehér inges csak véletlenül került ebbe a kocsiba, vagy kölcsön kapta. Nem lehet az ő autója, nem méltó arra, hogy Toyotát vezessen.

Próbáltam kitalálni, mivel foglalkozhat. Olyan csóró típus volt, aki próbál többnek látszani annál, ami a valóságban. Talán valamilyen ügynök lehet, de nem is érdekel. Vezetni nem tud, ezért semmi keresnivalója a közlekedésben.

Gondolkoztam egy rangsor összeállításán az eddigi rakparthuszárok, TESCO-sofőrök, strandpapucsosok és a többiek részvételével, de rájöttem, hogy önmagában mindegyik annyira hülye és primitív volt, hogy megosztott első díjat lehetne adni nekik. Ha lenne egy szponzor, mindegyiket beíratnám egy KRESZ-tanfolyamra. Ki tudja, hátha megvalósul:)

Hazudik és félrevezet a TESCO, amikor azt hirdeti, hogy 0-tól 24 óráig nyitva tart, ez ugyanis ebben a formában nem igaz. Mert az tény, hogy éjjel-nappal be lehet menni, 23:50-től 0:20-ig azonban a pesterzsébeti TESCO-ban kereskedelmi zárás van, ami azt jelenti, hogy egyetlen pénztár sem működik. (A többi TESCO-ban nem tudom, mi a helyzet, de feltételezem ott is van valami hasonló.) Különös helyzet, ugye? Bármikor bemehetsz, de van 30 perc, amikor nem jöhetsz ki, tulajdonképpen fogva tart, bezár a TESCO.

Az a kérdés, hogy igaz-e, amit a TESCO hirdet? Nyilvánvaló, hogy nem. Félrevezeti a vásárlókat. Írtam a fogyasztóvédőknek, de mivel nem egy termék ellen volt kifogásom, nem foglalkoztak az üggyel. A Gazdasági Versenyhivatal sem érezte magát illetékesnek, innen a pesterzsébeti önkormányzat következett.

A legszebb történet: az önkormányzat azt állította, hogy helyszíni szemlét tartott és minden bejáratnál ott van a jól látható tábla, amely a kereskedelmi zárásról tájékoztat. Legközelebb az összes bejáratot megnéztem, egyetlen táblát sem láttam a kereskedelmi zárásról. A nagy világító hirdetés, a 0-24 felirat viszont még az M5-ről is tisztán látszik.

Írtam a pesterzsébeti polgármesternek is, aki nem törődve a 30 napos, törvényben előírt válaszadási határidővel, semmit sem reagált. És ezen nem is kell csodálkozni. Az önkormányzat a TESCO-tól évente beszedett adóból él. Ezek után biztosan nem fogja elsőszámú befizetőjét,"szponzorát" piszkálni. Szemet huny a nyilvánvaló törvénytelenség, a vevők félrevezetése felett és nyilvánvaló hazugságokkal magyarázza semmittevését.

A Posta nem hibáztatható azért, ha egy elsőbbségivel feladott küldemény másnap nem érkezik meg a szintén magyarországi címzetthez és akkor sem tehetünk semmit, ha Budapesten belül öt napig van úton egy küldemény. Öt nap alatt én már Párizsba is küldtem küldeményt, Soroksárról a Városligetbe viszont nem érkezett meg ennyi idő alatt.

Reklamáltam és érdeklődtem, hogy milyen kártérítésre számíthatok, ha a késve kiküldött többezer forint értékű küldeményeket nem vették át, ezzel én elbuktam a postaköltséget, ráadásul a kiküldött holmi ellenértékét sem kaptam meg. Az anyagi kár többezer forint, az erkölcsi még nagyobb, hiszen a megrendelő soha többet nem áll velem szóba, ráadásul elterjeszti rólam, mennyire link és megbízhatatlan vagyok, pedig én igazán nem tehetek arról, hogy a Posta nem képes ellátni a feladatát. A válasz majd később, most csak annyit, hogy semmilyen kártérítés megfizetésére nem kötelezhető a Posta.

Elég komikus volt egyébként, amikor a megrendelőm, akinek egy gyermekelőadáshoz kellett jelmezkiegészítő bement a lakhely szerint illetékes postahivatalba (a városligetibe) és felhívta a budaörsi logisztikai központot, ahol elvileg a csomagnak lennie kellett. Azt kérdezték tőle, hogy néz ki a csomag, milyen ismertetőjele van? Szegény megadta az ajánlott szelvényen található hivatkozási számot, utána kellett volna leírást adni a csomagról. Mondta, hogy rajta van a neve címe, szegény mit mondhatott volna még. Akivel beszélt, biztos rendőr volt előző életében, mert mindig azt kérdezte, milyen különös ismertetőjele van a csomagnak?

És, hogy miért nem kötelezhető kártérítés fizetésére a Magyar Posta? Mert az üzletszabályzatában benne van, hogy az elsőbbségi küldemények 97, a "sima" küldemények 87 százalékánál kell garantálni a határidőn belüli kézbesítést. És ezt nekem el kell fogadnom. A Posta nem szegte meg saját üzletszabályzatát, tehát nem hibázott. Én voltam a balszerencsés kisebbség, aki bebukta. Még szerencse, hogy nem az szerepel az üzletszabályzatban, hogy egy darab levelet sem kell kivinni. Azt már csak óvatosan kérdezem meg: honnan tudja a Posta, hogy az üzletszabályzatban meghatározott százalékokat sikerült tartani és ki az, aki a hibaszázalékon belül nem kapta meg a küldeményét és ki az, akit kártalanítani kell, mert kicsúszott a megadott százalékból? Aki tudja a választ, nyugodtan írja be a kommentbe, lehet, hogy teljesen nyilvánvaló, csak én vagyok tök hülye.

Biztos akadnak nem bunkó Subaru-terepjárósok is, én ma csak a primitívekkel találkoztam.

Az első eset a pesti rakparton történt a Lánchíd előtt, ahol kétsávos lesz az út: a 30-40 közötti női terepjáró-vezető beszorult a jobboldai sávba, de nem szeretett volna felmenni a Lánchídra, ezért szorgalmasan indexelt, csak senki sem engedte ki. Én megsajnáltam és beengedtem magam elé, gondoltam, talán megköszöni. Hát tévedtem, persze egy női vezetőtől, ráadásul terepjáróstól tudom, hogy nem kell túl sokat várni. Mindenesetre, ha a JMZ 124 terepjáró női sofőrje olvassa soraimat és küld egy "köszönömöt", akkor elhiszem, hogy nem egy kitartott buta liba.

A másik Subaru-élményem a Soroksári úthoz köthető, ahol egy sávra szűkült az út és én, ahogy azt szokás, engedtem átsorolni a Subaru sofőrjét az én sávomba, nem is volt gond, emberünk (hogy nő vagy férfi nem tudom, a kocsija sötétített üvegén át nem láttam) megköszönte az előzékenységet. Gondoltam, ő is ilyen korrekt lesz, amikor együtt értünk egy balesethez és most nekem kellett átsorolnom az ő sávjába. Mindenki beengedett egy járművet, csak ez a bunkó nem. Ja, a rendszámát nem felejtettem el: LPD 349, ne engedd be Magad elé, mert soha nem viszonozza!

A mai nap győztese azonban az LCZ 222 rendszámú BMW 20 évnél semmiképpen sem idősebb, napszemüveges sofőrje, aki barátnőjének akart villogni. A lány a napszemüvegben sem tűnt 18-nál többnek, a valóságban valószínűleg 15, aki látott már annyit, mint egy 30 éves nő. A gyerek pedig tipikusan az, aki apjától kapta a kocsit a 2-es bizonyítványért az I. kerületi villában tartott bizonyítványt ünneplő családi ebéd után. Az ebéd alatt a családtagokra a villa előtt napszemüveges biztonságiak vigyáztak.

Próbált szerencsétlen szlalomozni a Soroksári úton, indexelés nélkül persze, mert úgy menő, de alig-alig jutott előre. Gondolom, nem akart teljesen leégni a lány előtt, ezért biztosra ment, egy idő után átvágott a buszsávba és nem kímélte az autót, adott neki, ami belefért. Godolom, ha összetöri az sem gond, apa a garázsból ad neki egy másikat, a balesetet pedig majd elsimítják a rendőrkapitánnyal, akit apa remekül ismer még a közös olajszőkítős időkből.

Apropó rendőrök. Tegnap este kiderült, hogy bizony-bizony néha a rend szigorú őrei is megszegik a közlekedési szabályokat. Vasárnap este a pesti rakpartra hajtottam volna le zöld lámpánál az Erzsébet hídnál, déli irányba mentem volna, amikor a rakparton elrobogott előttem egy rendőrautó. Mindez 22:30 és 22:40 között történt. Ha a zöldnél azonnal elindulok, akkor a megkülönböztető jelzés nélkül legalább 70-nel robogó rendőr elvitte volna a kocsimat. Ezzel azonban még nem volt vége: ezek a kiváló egyenruhások ugyanis hirtelen meggondolták magukat és a rakparton a záróvonalon megfordultak és a másik irányba elhajtottak. A kocsijuk rendszáma: KAF 234, a szolgálati jelvény számát sajnos nem láttam:)

Nem tűntem el, drága látogatók, nem kell pánikba esni (vagy megkönnyebbülni)! :) Csak a Vilati túlterhelt dolgozóihoz hasonlóan én is pihentem a hétvégén. Ez persze csak a blogírást jelenti, mert dolgozni azért kellett, de ilyenkor annyira gyér a forgalom az utakon, hogy nem sok mindenről lehet beszámolni.

A korábban említett pesterzsébeti kereszteződésben a csepeli átjáró előtt egy sarokkal megint rossz a lámpa. Ha ma délután nem működött, akkor az valószínűleg holnap sem lesz jó.

A táblák viszont a helyükön vannak, ezért a Fővárosi Önkrmányzat Közlekedési Főosztályának roppant lelkiismeretesen és sokat dolgozó hivatalnokához hasonlóan én sem aggódom.

Feltűnt már, hogy az ilyen irodai dolgozók, akik szeretik roppant fontosnak feltüntetni magukat - közben pedig nélkülük is remekül (sőt talán még jobban) is működnének a dolgok -, mekkora energiát fordítanak mindig a problémák elhárítására? Azt próbálják meg nekem és maguknak is bebizonyítani, hogy a felvetett probléma miért nem oldható meg vagy melyik paragrafusra hivatkozva lehet az adott ügyet átpasszolni egy másik részleghez, ahol más irodisták dolgoznak, ugyanazzal a céllal: fontosságot hangsúlyozni, de semmit sem elintézni, felvetett problémát továbbadni.

Pedig, ha ugyanilyen lelkesedéssel fáradoznának a megoldás keresésén, akkor nem lenne semmi probléma. És ezek, a hétvégén, ünnepnapon soha nem dolgozó emberek, akik meg tudják oldani, hogy a hivatalosan nekik járó évi 28 nap szabadságból hogyan lehet a gyakorlatban 55-60 napot kihozni, állandóan fáradtságra panaszkodnak. Az embernek az lesz az érzése, és ha nem figyel, el is hiszi, hogy a napot reggel 9-kor a napi sajtó átolvasásával, kávézással, pletykálással kezdő, majd délben másfél órás ebédszünetet tartó és fél 5 helyett már 4-kor hazamenő hivatalnokok a társadalom legnagyobb terhelésnek kitett és méltánytalanul rosszul megfizetett tagjai.

Szegény irodisták! Én nagyon sajnállak Titeket, miközben nem tudom felidézni, mikor volt utoljára teljesen szabad, munkamentes a hétvégém és mikor tölthettem egy többnapos ünnepet az elsőtől az utolsó napig csak a családommal. Ti emlékeztek arra, hogy Nektek mikor kellett ilyenkor dolgozni vagy extra feladatot elvégezni? :)

Olyan strandpapucsos sofőrrel találkoztam ma, hogy szerintem ő az idei nyár abszolút győztese ebben a kategóriában. Ha van rá lehetőséged, mindenképpen keresd meg. Szürke Seat, a rendszáma JWT 711

Kopasz fej, sötét napszemüveg, ablak letekerve, bal kéz kilóg, jobbal kormányoz. Az a típus, akiről a dal is azt mondja, hogy bicskával eszi a jégkrémet.Teljesen sötét és valamiért azt hiszi, hogy berozsdásodik a kormánykerék, ha nem mozgatja. Folyamatosan ide-oda mászkált a sávok között, akkor is, ha ezt semmi nem indokolta. Óriási volt! A rakparthuszárok és a TESCO-sofőrök elbújhatnak mellette! Persze az ő kocsijában sem működött az irányjelző.

Halált megvető bátorsággal vágott be a transporter elé is, nem érdekelte, ha dudálnak neki, egykedvűen tekergette ide-oda a kormányt és közben semmit sem haladt. Kb. 300 méterre lehettem tőle a Soroksári úton, amikor megláttam, egyenletesen a megengedett 70-nel mentem és egyszer csak azt vettem észre, hogy a szlalomkirály már mögöttem van. Erőt akart fitogtatni, de csak nevetségessé vált.

Ő is azok közé tartozik, akik több autót törtek már össze, mint ahány nőt boldoggá tettek. Tényleg csak emlékeztetőül, még egyszer a rendszám: JWT 711, szürke SEAT. Ha meglátod, soha nem fogod elfelejteni:)

Úgysem hiszed el, pedig így van. A közlekedési lámpák működéséért az autósok felelnek. Ha ők nem jelentik be a lámpa hibáját, akkor csak a szerencsén múlik, hogy azt mikor hárítják el az erre illetékesek.

A Legyen ön is milliomos című vetélkedőben akár az 50 millió forintos kérdés is lehetne: kinek a feladata a közlekedési lámpák megjavítása? Hogy hívják ezt a céget? Én most elárulom Neked, de csak akkor, ha megígéred, hogy ha ezzel nyered meg az 50 milliót, akkor nem feledkezel el rólam és a nyeremény két százalékát átutalod nekem:) Köszi! Szóval a Vilati nevű cégnek a feladata Budapesten a hibás közlekedési lámpák kijavítása. A pontos név, amit Vágó úr is kér majd a vetélkedőben: Vilati-Signalbau Huber Forgalomtechnika Kft. Telefonszámok: 431-3999/950 és 431-3958

Miközben az illetékesek után nyomoztam, eljutottam a Fővárosi Önkormányzat Közlekedésügyi Főosztályára, vagy valami hasonló nevű részlegre, ahol egy ember részletesen elmagyarázta nekem a Vilatival kötött szerződés lényegét: a Vilatinak a hibabejelentés után két órán beül meg kell javítania az elromlott lámpát. Ha nincs hibabejelentés, nem kell csinálnia semmit. És a Fővárosi Önkormányzat szerint ez egy remek szerződés. És tudod miből áll a hibajavítás? Felhívod a Vilatit, ha szerencséd van, beszélsz egy emberrel, ha nem, akkor az üzenetrögzítő jelentkezik. (A rögzítőre el kell mondani hol van a hiba és ha időben meghallgatják, akkor intézkednek.) Ha az emberrel beszélsz, akkor ő a számítógépén megnézi azt a kereszteződést, amellyel kapcsolatban jelezted a hibát, kattint kettőt a gépén, majd megköszöni a jelzést és annyit válaszol, hogy a hibát elhárította. Megtudtam, a hibák több mint 90 százaléka ilyen jellegű, nem kell kimenni, semmit nem kell csinálni, csak a számítógépen kattintani kettőt. Gondolom beírja, hogy "lámpa működj!". Ha nem szólnak neki, akkor nem kell csinálnia semmit, teljesíti, ami a fővárossal kötött szerződésben szerepel. De szeretnék egy ilyen helyen dolgozni! És emberünknek nem jut eszébe esetleg ránézni a gépére és önszorgalomból kiiktatni néhány hibát. Amikor ezt felvetettem, az önkormányzat embere nem is értette, mit akarok. Szívesen lennék a Vilati alkalmazottja: benn henyélnék egész nap, ha valaki felhív, akkor magamban elküldöm a K..anyjába, fél perc alatt kijavítom a hibát és chatelek tovább a haverokkal, vagy ücsörgök a büfében. Hogy én miért nem tudok ilyen állást találni? Ja, és persze hétvégén a Vilati elérhetetlen. Ki kell pihenni az egész heti fáradalmakat, teljesen érthető. Van ugyan valamilyen központi ügyeleti szám, ami állítólag éjjel-nappal, még hétvégén is hívható. Nem próbáltam ki, de nincsenek illúzióim.  

Az egész Vilati-sztori azért jutott eszembe, mert négy napig sárgán villogott a lámpa Pesterzsébeten a Helsinki úton a csepeli átjáró előtti kereszteződésben. Engem nem zavart, mert a Helsinki úton mentem, de aki ki akart kanyarodni, annak nem volt könnyű dolga. A kereszteződés négy napig volt életveszélyes, mert a sok hülye autós közül egynek sem jutott eszébe felhívni a Vilatit. Tényleg, szégyelljük magunkat, a kutya mindenit!

Egyébként a közlekedési osztály munkatársa azt is elmondta, hogy az a kereszteződés, amely ki van táblázva, tehát jelölik, hogy kinek van elsőbbsége, az akkor sem életveszélyes, amikor nem működik a lámpa, mert az autósok pontosan tudják, mit kell ilyenkor tenniük, hiszen tájékoztatják őket a táblák. Megkérdeztem az embertől, hogy vezetett-e már autót, vagy őt helikopter, esetleg sofőr viszi szirénázó kocsival dolgozni? Azt hittem, viccel, amikor ezt a hülyeséget mondja. De komolyan gondolta és megsértődött a felvetésemen. Kikérte magának. Szóval drága autósok, ha sárgán villog a lámpa, akkor azonnal tárcsázni a Vilatit, addig pedig nem idegeskedni, a közlekedési táblák segítenek és megvédenek.

Pedig eldöntöttem, hogy ma nem a rakparthuszárokról és a többi autósról írok, de találkoztam egy igazi TESCO-sofőrrel és nem bírom megállni, hogy ne tegyek említést róla.

A TESCO-sofőr az én értelmezésem szerint az az autós, aki csak jó időben vagy hétvégén a kisebb forgalomban vezet. Ismertetőjelei: mindig a belső sávban megy és legalább 20-szal kevesebbel a megengedett legnagyobb sebességnél, általában 10 méterenként fékez és a piros lámpánál legbelül szokott eszébe jutni, hogy jobbra szeretne kanyarodni. A kormánykereket nem fogja, hanem két kézzel belekapaszodik, valami olyan erővel, hogy a tenyerén már garantáltan nincs bőr és fennáll a veszély, hogy mindjárt kirántja a kormányt a helyéről. Váratlan közlekedési helyzetektől (útszűkület, baleset, forgalomelterelés) pánikrohamot kap, az új helyzet értelmezése és a helyes döntés meghozatala előtt megáll, kiteszi az elakadásjelzőt és csak komoly gondolkodás után folytatja útját. Fizikai rosszullétet okoz neki, ha nem mehet a leggyorsabb, belső sávban. Már arra is gondoltam, hogy azért szeret itt lenni, mert nem fenyegeti az a veszély, hogy nekimegy a járdaszigetnek.

Hétköznap ritkán lehet ilyen típussal találkozni, nekem ma sikerült. A JUH 497 rendszámú ezüstszürke Opel Astra Classicot vezette az én TESCO-sofőröm, persze vele volt az egész család. Ja igen, ez is fontos, hogy általában az egész család autózik ilyenkor és a családtagok nem szokták érteni, mi a bajuk a többieknek az ő drágájukkal, aki éppen élete kalandtúráján vesz részt a volán mögött és, ha túléli, akkor már nyert. A TESCO-sofőr pedig fel sem fogja, hogy neki dudálnak, villognak, integetnek a feltartott autósok.

Szóval az én "birkám" (JUH rendszámmal nem lehet más, hi-hi!) a Soroksári úton a Boráros tér előtt a buszsávból szeretett volna átjönni belülre. Az ő sávja teljesen üres, szépen indexelt is balra, de megállt az autójával az üres sávban, még szerencse, hogy a motort nem állította le. A belső sem volt telített, elég levegősen haladtunk, emberünk viszont úgy indexelt, hogy még el sem fordította a kormányt, tehát annyit lehetett látni, hogy áll egy autó egyenes irányba és balra indexel. Sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem:) Már messziről villogtam neki és a letekert ablakon kinyúlva kézzel is intettem, hogy bejöhet elém, de semmi reakció. Valószínűleg egy családtag szólhatott neki, hogy "apa beengedtek", mire az 50-es, kopaszodó úriember elindult és alig 30-cal haladva lassan elkezdte balra húzni a kormányt. Szép lassan "átcsúszott" az autóval az én sávomba, legalább 150-200 méter kellett neki a szokatlanul gyér forgalmú Soroksári úton a sávváltás bemutatásához. (Nem szeretném elképzeni, hogy mindez a reggeli csúcsforgalomban hogyan nézett volna ki és hogyan reagálnak a feltartott autósok.)

Szerinted megköszönte? Jaaaa..., azt majd legközelebb. Nem tudom, a TESCO-sofőrök ilyenkor azért nem köszönik meg, hogy beengedték őket, mert úgy godolják, ennyi segítség alanyi jogon jár nekik, hiszen ők az autós társadalom kiemelten hátrányos helyzetű tagjai, vagy attól félnek, nem tudják egyenesben tartani az autójukat, ha az egyik kezükkel felemelve intenek vagy villantanak egyet az elakadásjelzővel.

Hogy honnan jött a TESCO-sofőr elnevezés? Nagyon egyszerű és szerintem teljesen logikus, csodálkozom is, hogy mástól még nem hallottam. Ezek az emberek úgy vezetnek, amilyen minősége az akciós áruknak van az előbb említett hipermarketben. A másik, hogy a Sorosári úton nyílt TESCO mellett naponta többször is elmegyek, hiszen a munkahelyem és az otthonom között erre visz az utam és ennek a fantasztikus hipermarketnek a közelében különösen hétvégén rendkívüli sofőri bravúrokat lehet megcsodálni. Eredetileg azokat neveztem így el, akik csak a hétvégi nagybevásárlás alkalmával használják az autójukat. Borzasztóan kímélik a kocsit, és ezzel egy időben kikészítik a többieket.

És azokról még nem is írtam, akik az erzsébeti TESCO-nál a körforgalomban gyakorlatoznak. Biztos vagyok benne, hogy egyszer róluk is lesz szó.

Viszonylag nyugodt volt az utam Soroksárról Angyalföldre és vissza, délben mindig kevesebb a hülye autós, mint reggel vagy este.

Azért gyűjtöttem néhány élményt, amit kár lenne nem megörökíteni. A Helsinki úti felüljárón volt nagyon sietős a HEP 803 rendszámú Peugeot sofőrjének, aki előbb megpróbált a belső sávból leszorítani, majd a két sáv között a vonalon ment, hogy aztán az első adandó alkalommal indexelés nélkül bevágjon elém abban a hitben, hogy így gyorsabban jut előre. Még egy lámpa előnye is volt, mert átment a piroson, én pedig megálltam, mégis pár perc múlva azt láttam, hogy szerencsétlen bunkó a busz sávban áll egy kamion mögött, mellette is egy teherautó, míg én kellemesen autózom a belső sávban. Újabb adalék a szlalomozáshoz és az ezzel kapcsolatos tévhithez az időnyerésről.

Láttam strandpapucsos sofőrt is, a Renault-jában ült, rendszám: HVC 762. Sötét napszemüveg, letekert ablak, kilógatott bal kéz, jobb kézzel kormányzás. Ezen a kopasz figurán volt póló és annyival mindenképpen értelmesebbnek tűnt az igazi strandpapucsosoknál, hogy úgy ítéltem meg, neki 10 év alatt összejött a 8 általános, talán még egy szakmunkásképzőt is elkezdett. Viszont elég vicces volt, hogy a Renault-jával megpróbált úgy viselkedni, mint a terepjárósok. Bizonyára szívesen tartozna közéjük, csak az ő apja nem lopott el százmilliókat a rendszerváltáskor, nem szőkített olajat és a srác sincs benne a drogbizniszben, ezért egy Renault jött össze neki svájci frank alapú hitelre. Szórakoztató és szánalmas volt egyszerre, ahogy próbált az indexelés nélküli sávváltásaival tekintélyt szerezni magának. Én mindenesetre remekül szórakoztam rajta.

A rakparton egyetlen huszárral sem találkoztam, senki sem akarta megelőzni a sort, viszont a Népfürdő utcából a piros lámpán áthajtva vágódott ki az EBV 872 rendszámú taxi, amely a ZónaTaxi kocsija volt. Mindannyian tudjuk, hogy a taxisok 95 százaléka primitív bunkó, mindenki elé betolakszik, csak néha indexel és, ha beengeded, azt sem köszöni meg. Viszont minden társaságnál akad egy-két kivétel. A ZónaTaxinál és a Taxi4-nél még nem találkoztam kivétellel, ezek a társaságok csak olyan sofőröket alkalmaznak, akik áthajtanak a piroson és nem kímélnek sem Istent, sem embert. Az EBV 872-es természetesen a Dráva utca végén a Dózsa György úton is úgy robogott tovább, hogy már régen piros volt, amikor áthajtott a kereszteződésen.

A hazaút is kellemes volt, már azt hittem, semmit nem tudok feljegyezni, amikor egy szakadt, számomra beazonosíthatatlan márkájú kék, GJD 288 rendszámú autót vezető, max, 20 éves suhanc sziporkázott a vele utazóknak, és bár a sebességváltás nem mindig sikerült, mégis szlalomozott a kocsik között. Egy olyan autóval, amely majdnem szétesett, amikor 70-nel ment. Megtettem neki azt a szívességet, hogy 60-ra lassítottam, amikor mellém ért, különben soha nem előzött volna meg és leég a haverok előtt. Büszke vagyok a szociális érzékenységemre:)

És már majdnem hazaértem, amikor megjelent a strandpapucsos sofőr és a bunkó, kopasz terepjárós, aranynyakláncos, szekrény méretű sofőr keveréke, a terepjárót vezető 40-es nő. A HWH 999 rendszmú Mazdájával bemutatta azt a bravúrt, ami csak keveseknek sikerül: úgy váltott sávot a Grassalkovich úton, hogy mindkét sávot leállította. Pozitívum, hogy idexelt, ezt jól megtanulta a KRESZ-tanfolyamon, arra viszont már nem emlékezett, amikor arról esett szó, hogy a sávváltási szándék jelzésével nem mindig lehet azonnal elkezdeni a sávváltást is. Az én kocsim és az előttem haladó közé nem fért be, de betolta kettőnk közé a kocsija orrát, a terepjáró hátsó része azonban maradt a másik sávban, így mindkét sor megállt és megvárta, míg ez a kiváló autóvezető befejezi manőverét. Gondolom azt nem kell említenem, hogy bocsánatkérés, vagy köszönet nem volt. Vegyük megtiszteltetésnek, hogy megcsodálhattuk a HWH 999 rendszámú terepjárót. A sofőrjén úgysem volt semmi néznivaló.

Tegnap még örültem neki, hogy eltűntek a bunkó autósok, belátom, korán tettem. Mai első rakparti utam során bőven találkoztam velük, pontosabban annyian voltak nagyjából, amennyien egy átlagos napon lenni szoktak.

Első kedvencemmel még a Soroksári úton találkoztam. Szürke Fordot vezetett az 50-es, munkásruhát viselő úr, aki HDG 655 rendszámú autójával szlalomozott a sávok között, természetesen irányjelzés nélkül. Azt gondolta, így gyorsabban jut előre, de úgy járt, ahogy minden hasonló esetben a saját és mások testi épségét veszélyeztetők szoktak: szerzett egy kis előnyt, majd jól megszívta. 200 méteren belül addig ment ide-oda, míg végül beszorult egy kamion mögé, ráadásul a lámpa is előtte váltott pirosra. A visszapillantó tükrömből még láttam szerencsétlent, ahogy ide-oda mászkált a sávok között, de egyre jobban lemaradt. Az autóját pedig jó lenne szervízbe vinni, mert bizonyára kimaradt belőle az index, vagy emberünk hiányzott a KRESZ-tanfolyamon arról az óráról, melyen az irányjelzés kötelező voltáról és ennek fontosságáról esett szó.

Következő páciensünk egy szőke, 35-40 körüli nő, már a Közraktár utcánál, ahol le lehet menni a rakpartra. Ő is Fordot vezetett. A Vásárcsarnok felől szeretett volna besorolni a rakpartra menő sorba reggel fél 8 körül ez nem túl egyszerű, gondoltam segítek neki.Villantottam és intettem neki, hogy elém beállhat a sorba. Meg is tette. Gondoltam megköszöni. Tudom, nem kötelező, de aki nem tök bunkó, az veszi a fáradságot, hogy egyszer jelezzen az elakadásjelzővel, vagy felemelje a kezét. A JKX 032 rendszámú autó sofőre ezt nem tette meg.

Egyébként a nőknek nem erősségük a segítség megköszönése. Elvárják, sőt be is tolakodnak, ahol lehet, megköszönni tíz közül max. kettő szokta a beengedést. Ezek után az is természetes, hogy útszűkületnél a "harmonika" a nőknél gyakorlatilag nem működik. Nem ismerik, vagy nem akarják ismerni az 1-1 szabályt. A KRESZ-ben nem szerepel, tehát könyvből nem tanulható és a családjukban bizonyára csak nők ültek a volán mögött, így nem akadt senki, aki egyszer elmondta volna nekik ennek lényegét. Ők azt hiszik, hogy őket akkor is be kell engedni, ha egy autót már Magad elé engedtél, eléjük viszont senki nem mehet be. Ez van, viszont mivel következetesen elvárják és soha nem viszonozzák az udvariasságot, vezetésük kiszámítható, nagy meglepetést nem okoznak.

És akkor jöjjenek a rakpart huszárok, a Duna-part ördögei! Az első helyre kerül időrendben az a kisteherautó, amely a Lánchíd előtt, ahol két sávra szélesedik az út, jobbról úgy vágott elém, hogy attól féltem, a másik sávon áthatolva a szalagkorátot is átszakítva a Dunában landol a járműve. Természetesen megbánásnak, bocsánatérésnek nyoma sem volt. A KCM 635-ös rendszámú járművet tehát egy sportos felfogású sofőr vezette.

Elérkeztünk egyik kedvenc helyemhez, a rakpart Árád-hídi végéhez, ahol ugye jobbról próbálnak előrefurakodni a rakparthuszárok, az IQ-hősök. Direkt mértem az időt. A sorban állva, attól kezdve, hogy nem lehet folyamatosan haladni, a Dráva utcára kanyarodásig öt perc telt el a reggeli csúcsidőben. A jobbról érkező rakpartuszároknak általában egy-két percet várniuk kellett, míg be tudtak sorolni a sorba, tehát a legjobb esetben is 3 percet nyertek előretörésükkel, közben összevesztek az őket beengedni nem akarókkal, feleslegesen felidegesítették magukat és a sorban szabályosan várakozókat. Itt sajnos márkákat és embertípusokat nem tudtam megfigyelni, a rendszámok listája is 90 százalékban teljes, olyan gyorsan érkeztek a tolakodók. Tehát a reggeli rakparthuszárok: LAE 492, GZM 453 (ez egy Nissan volt, amely utána a Dráva utcában úgy ment át a piroson, hogy a gyalogosok már a zebrán voltak), GXS 087, HUX 021, IBW 859, IDO 099 és JJJ 997, ez utóbbi egy K and H-s céges autó volt. Erről csak az a véleményem, hogy aki céges kocsit vezet, az az utakon is a céget képviseli. Ha nem tartja be a szabályokat, vagy bunkó, akkor a cégéről is ez a kép alakul ki az emberben.

Nem véletlen, hogy azóta nem vásárolok semmit a Roland Divatáruházban, amióta a cég kocsija egyszer úgy vágott elém, hogy vészfékezéssel tudtam elkerülni a koccanást, utána hiába dudáltam, a női sofőr nem is reagált, és a cégnek is hiába írtam levelet, megadva az autó rendszámát, semmilyen választ nem kaptam. Veszek ruhát máshol, nincs ezzel semmi probléma.

Ugyanígy nem járok az OBI-ba, amióta a cég egyik kamionja úgy állt be egy AGIP-kútnál, hogy nem lehetett tőle tankolni, a sofőr pedig a büfében udvarolt a benzinkút női munkatársának. Írtam az OBI-nak, az AGIP-nak, egyik helyről sem válaszoltak, én pedig nem megyek többet hozzájuk. Tankolni és vásárolni is lehet máshol. Ezek már akkora cégek, hogy tök mindegy nekik, milyen kép alakul ki róluk.

Térjünk vissza az utak ördögeire! Haza is kellett jönnöm a XIII. kerületből. A Dráva utcában a rakpart felé egy Skoda fehér inges, huszonéves, sötét napszemüveges, zselézett hajú sofőrje érezte úgy, hogy muszáj elém vágnia, mert ettől lesz igazi férfi. Ugye tudjuk, hogy több kutatás kiderítette, hogy azok erőszakosodnak az utakon, akiknek az ágyban gondjaik vannak a teljesítőképességükkel. Emberünk a KGC 117 rendszámú Skodában ült.

És akkor a végére megint egy nő: a rakpartra szeretett volna bejutni a parkolóból. Gondoltam, beengedem magam elé, biztos voltam benne, hogy nem köszöni meg. Szoláriumozott, max. 25 éves hosszúhajú plázacica, az ilyenek azt hiszik, szívességet tesznek azzal, hogy ott vannak az utakon. Nekem kell megtiszteltetésnek érezni, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy magam elé engedhessem. Én ezt most meg is köszönöm a KWD 444 rendszámú jármű vezetőjének. Az autó márkáját elfelejtettem felírni. Anyira boldog voltam, hogy beengedhettem, egyszerűen megfeledkeztem a kocsi típusának felírásáról.

Egy óra múlva ismét végig kell mennem oda-vissza a rakparton, biztos lesznek újabb élményeim.

Ki mondta, hogy nem a ruha teszi az embert? Nagyon téved. Itt a nyár és megjelentek kedvenc autóvezetőim, a félmeztelenül volán mögé ülők. Ha ezeket meglátom, igyekszem minél messzebb kerülni tőlük. Megvan a figura? Letekert ablak, kilógatott bal kéz, jobbal fogja a kormányt, az autó legalább 10, de inkább 15 éves, alig megy, borzalmas hangja és szaga van, természetesen a magnó a kocsival egyidős, iszonyúan torz, de a hangerő maximumra van feltekerve. És miért félek tőlük, mint a tűztől? Mert ezek, az egyébként roppant vicces egyedek (különösen a napszemüveges, huszonéves, a 4 általánost talán, de a 8-at biztosan nem elvégzők a veszélyesek) bármelyik pillanatban elránthatják a kormányt és egy másodpercen belül ott vannak az én sávomban. Általában semmi logika nincs abban, hogy ezt mikor teszik meg. Valószínűleg ők sem tudják. Bíznak abban, hogy én is figyelek és vagy fékezek, vagy én is sávot váltok. Orosz rulett mellettük menni.

Viszont, amikor kiszállnak a kocsiból, akkor érdemes megfigyelni őket. Tuti, hogy papucsban vannak, bütykös lábujjal, a piacon kéz alatt 100 forintért vett hihetetlenül gagyi napszemüveget hordanak és a bevásárlóközpontokban a terepjárók mellett ők állnak be a bejárathoz vagy a mozgássérültek részére fenntartott parkolóhelyekre. Ettől lesznek ugyanis valakik. (A terepjárósok és a mezítlábasok, együtt gyönyörűen mutatnak.) És hozzák ki a papucsosok a telepakolt Tesco-szatyrot, benne a két hónapja lejárt szavatosságú, de akciós áron kínált hússal, az ihatatlan üdítőkkel, melyekre, ha csak ránézek, már liftezik a gyomrom.

Most ennyi, de természetesen értékelem majd a női autóvezetőket és a különböző autócsodákkal közlekedőket. Természetesen nem feledkezem meg a bunkó autósokról sem, úgy érzem, soha nem fogy el a téma:)

Tollal és papírral felfegyverkezve tettem meg mai útvonalaimat autómmal és nagyon kellemesen csalódtam, mert az elmúlt napokhoz képest alig találkoztam olyan sofőrrel, aki velem szemben kirívóan bunkó lett volna. Láttam persze ma is olyat, aki indexelés nélkül vágott be más elé és kényszerítette vészfékezésre, de amíg engem nem veszélyeztet, nem foglalkozom vele.

Az első autós, aki hülyesége miatt bekerül a blogomba, egy 40-es nő, aki egy szürke Volkswagent vezetve lepett meg: az M5-ös melletti Tesco felé mentem Soroksárról a "hátsó úton", a nevét sajnos nem tudom, pedig hetente legalább kétszer járok arra. Talán Lőrinci út, de nem vagyok benne biztos. Szóval kétszer egy sáv, 70-es megengedett sebesség, én megyek 75-80 körül, előttem 20-30 méterrel egy Skoda hasonló sebességgel. Hátulról érkezik versenyzőnk, aki elkezd tolni, nem foglalkozom vele, majd, amikor egy kisteherautó bukkan fel az egyenes végén, akkor kivág mellém, nyomja a gázt, két kézzel kapaszkodik a kormányba és bejön elém, persze indexelés nélkül. Hogy ezzel mit nyert? Semmit, mert közben az egyik keresztutcából kikanyarodott egy teherautó és megfogta a sort, bátor hősünk, kockáztatta a saját életét és az enyémet, a szemből jövő és lassítani kényszerülő kisteherautó sofőrjéről nem is beszélve és elérte azt, hogy előttem állhatott a sorban. Én a Tesco felé, a vagány autós Pestlőrinc irányába ment tovább, JID 639 rendszámú szürke Volkswagenjével.

A másik két mai világsztár a pesti alsó rakpart Árpád-híd előtti szakaszán nyert 25 másodpercet azzal, hogy a kb. 8 autóból álló sort a jobb oldalról, az elfogyó sávból megelőzte. Márkákat nem tudtam megjegyezni, de a rendszámok megvannak: a GHN 716 és az IHG 645 rendszámú autó sofőrjeinek őszinte üdvözlet és mindenképpen arra biztatom őket, folytassák nyaktörő mutatványaikat, hátha sikerül összetörni a kocsijaikat!

Folytatni fogom a sorozatot és összeírom majd elméleteimet az autóvezetőkről és elképzelhető, hogy más témákban is füstölgök, dohogok, mert téma van bőven.

Elsőre ennyi, vannak "tartalékban" korábbról kedvenc autósaim, akik mindenképpen érdemesek arra, hogy a nyilvánosság is megismerje őket. Mindent le fogok írni, de majd később.